Bobotov kuk
A Bobotov kuk a Durmitor-hegység legmagasabb csúcsa. 2522 m magas. Számtalan forrás Montenegró legmagasabb pontjaként említi. Ez azonban téves: A Kolac (2528 m) és a osni vrh (2524 m) a montenegrói-albán határon magasabbak. Talán azt mondhatnánk: a Bobotov kuk a legmagasabb teljes terjedelmével Montenegróban fekvő hegy.
Dominanciája 95 km, azaz 95 km sugarú körben nincs nála magasabb hegy. A legközelebbi magasabb hegy a Maja Lagojvet (2540 m). A Bobotov kuk prominenciája igen nagy: 1472 m.
Miért választottam ezt a hegyet?
Eredetileg a 2010-es év nagy hegymászó túrájának a Dolomitokba terveztem utat. Ám a túrára kivett szabadság napjaira teljesen alkalmatlan időjárás alakult ki az Alpok teljes térségében. A Magyarországról autóval elérhető helyszínek közül egyedül a Balkán-félszigetre adtak kívánatos időjárás-előrejelzést. Tehát a Balkán-félszigeten kellett hegymászó helyszínt találni! Két hegység között hezitáltam: a romániai Déli-Kárpátokon, és a montenegrói Durmitoron. A Durmitor győzött, nagyobb "egzotikum-faktorával".
A Durmitorra egyébként már 14 éves koromban felfigyeltem: szép neve és az akkori Jugoszlávia déli részének egyik legmagasabb hegyeként megragadta a fantáziámat.
A túra
A Sarban forrásoktól indultam fél 9 körül. Hamar elértem a Prutašhoz vezető hegygerinc tövéhez. Ott a rosszul jelzett ösvény "elveszett". De 10 perc keresés után meglett. Felmentem a gerincre, ahol sapkalesodró erejű szél volt. A növényzet és a kilátás gyönyörű. Hamarosan a Prutaš lapos tetejére értem.
A Prutašról nehezen találtam meg az utat, mely levezet a Prutaš és a Gruda közötti hágóhoz. A hágótól a Grudára semmilyen ösvény nem vezet: a törpefenyő csoportok és a sziklák közt nekem kellett megtalálni a járható utat. Nem baj: legalább a Gruda is adott élményt. A kilátás a Grudáról van olyan szép, mint a Prutašról!
A Grudáról vissza kellett másznom a Prutašra, majd onnét le a Skrcko-tó völgyébe. A mély völgyből pedig fel a Bobotov kuk hegycsoportjához. Ebben a hegycsoportban valójában a Lucin vrh nevű csúcsot akartam megmászni. De rosszul sikerült beazonosítanom, és így a Đevojkára jutottam fel először. A feljutás nem volt könnyű: eddigre már fáradt is voltam, meg nehéz és veszélyes is volt kézzel-lábbal mászni a Đevojkára, ahova nem vezet út, viszont a kb. 45 fokos és több száz méter mélyre szaladó lejtő sziklái lazák és morzsalékosak. De azért feljutottam. Természetesen lefelé sem volt könnyű.
A Đevojkán túl voltam, de a Lučin vrhön még nem. Most már rájöttem, hogy melyik az a csúcs. Sajnos vissza kellett menni egy kicsit az eredeti útvonalon. Maga a csúcs semmilyen technikai kihívást vagy egyéb élményt nem jelentett. De "kipipáltam".
A Lučin vrhtől ismét elindultam a Đevojka felé. De ezúttal alhaladtam mellette, és a biztosított úton felmentem a Durmitor legmagasabb csúcsára, a Bobotov kukra! Kis ideig élveztem a kilátást. Rövid ideig nézegettem az utat a Bezimeni vrhre, de nem találtam. Hamar feladtam, mert már délután 5 volt. Zabljak, ahová fél nyolcig el akartam érni, mér legalább 8 km távol volt. És fáradt is voltam. Így az erre a napra tervezett 6. csúcsot kihagytam. Siettem le a hegyről. A Bobotov kuk tövében egy nagy olvadó hómezőn is át kellett vágnom. Útközben találkoztam egy szabadkai magyar családdal is.
"Nettó" szintemelkedés: 814 m
A teljes aznapi túra bruttó szintemelkedése: 1735 m
A teljes aznapi túra hossza: 24 km
A teljes aznapi túra időtartama: 11 óra