Hochstuhl

A Hochstuhl - avagy Stol szlovénül - a Karavankák hegyláncának legmagasabb hegye. 2237 méter magas. Az osztrák-szlovén határ átfut rajta. Hasonlatosan a Karavankák többi részéhez, az északi oldal itt is közel függőleges meredek szikla, míg a déli oldal kevésbé meredek. De azért az is eléggé húzós, ha fel akar valaki menni a tetejére.

Motiváció

Ebben az évben kimaradtak a téli túrák. Meg a tavasziak is, ha a nevadai sivatagi kirándulásaimtól eltekintek. Pedig a téli és a tavaszi túrák tudnak a legszebbek lenni! Valamennyire utólag is pótolható ez: ha júniusban elég magas hegyre megyek, akkor az olyan, mintha tavasz lenne. Na de milyen hegy van, ahol még nem voltam, és egy nap alatt megjárható Pécsről? Például a Hochstuhl. Ezt elég necces megmászni úgy, hogy mellette 800 kilométert autózok is. De még épp lehetséges.

A túra

A Loiblpass szlovén oldalán lévő parkolótól indultam. Az elején hezitáltam, hogy pontosan hol is parkoljak le. Van itt három parkoló. Az egyiknél parkolóautomata is állt. De én nem szeretek fizetni parkolójegyet! Odaálltam a legtávolabbi parkolóhoz, bízván, hogy megúszom. Tavaly nem úsztam meg... Na, de elindultam, 12:20-kor. Egy óra elteltével egy rövid pihenőt a Zelenici-turistaház közelében ejtettem meg. Ezután egy végig hegyoldallal párhuzamosan futó, enyhén emelkedő három kilométeres szakasz következett. Nagy örömömre 1750 méter magasságig fel is jutottam, 700 méter szintemelkedés után. Az örömöm kicsit elfogyott itt, amikor megláttam, hogy ismét "lejteni" kezd az ösvény. A "lejtés" nem a legmegfelelőbb szó ide: olyan meredeken szakadt le itt a hegyoldal, hogy vasalt út vezetett le. (Most le - de visszafelé majd felfelé lesz ugyanez.) 130 méter szintveszteség. Lassan érk így oda a célhoz! Az idő múlása el is kezdett nyomasztani. Merthogy ekkor már délután 3 lehetett, a csúcsra még majd' két órányira volt, és nemcsak a parkolóhoz kellett még visszaérnem aznap, hanem Pécsre is. A hegyvidék viszont egyre fennségesebben nézett ki. Kezdett egyre kevesebb növény lenni. És egyre több hó. Az ösvény itt-ott átszelte a hófoltokat. Aztán a hómezőket. Aztán már ösvény se volt, csak meredek havas hegyoldal, ahol küzdhettem fel magam. Jó fáradtan értem fel a hegycsúcsra. Szép, látványos csúcs. De sem időm, se türelmem nem volt, hogy sokat időzzek ott. Délután 5 óra volt. Kellett indulnom vissza. Lefelé a havas hegyoldalban nem mertem lemenni. Ehelyett a meredek sziklagörgeteget választottam. Körülbelül 5-10 centiméteres kövekkel. Le lehetett benne szánkázni. Egy-két fenékreüléssel. Két és fél óra alatt leértem a parkolóba. A mikuláscsomagot ezúttal megúsztam.