Frenchman Mountain

A Frenchman Mountain az Egyesült Államok Nevada államának déli részén emelkedik, sivatagos környezetben. Látványos éles gerincét rétegmozgások és erózió alakította ki. Két közel egyforma magas csúcsa van. A magasabbik 1236 méter magas. A két csúcson egy-egy kisebb átjátszóadó-szerű objektum van. A hegycsúcs alatt a nyugati oldalon Las Vegas terül el, míg keleti irányban messze ellátni Nevada sivatagos-hegyes vidékeire. A hegyet egyébként egy belga bevándorlóról nevezték el - akit tévedésből franciának néztek. Ám a helyiek Sunrise Mountainnak is nevezik. 

Motiváció

Motiváció - na, az volt! Régóta vágytam arra, hogy túrázhassak az Egyesült Államok hegyes-sivatagos részein. Leginkább Colorado, Új-Mexikó, Arizona és Nevada államokról álmodtam. Túl nagy realitása nem volt annak, hogy valaha el is jutok ide. Ám mégis. Megkaptam a lehetőséget, hogy részt vegyek egy konferencián Las Vegasban. Ami ugye Nevadában van. Már csak azt kellett kitalálni, hogy hogy találjak annyi időt, hogy a konferencia mellett túrázni is tudjak. Megoldottam.

A túra

Helyi buszjáratokkal - több átszállással - jutottam el a hegy lábához legközelebbi buszmegállóig az East Lake Mead Boulevard keleti vége felé. Innét déli forróságban, és természetesen árnyék nélkül elindultam az országúton a Sunrise Pass irányában. A Frenchman Mountain csúcsára a Sunrise Passtól indul el egy makadám út. De én "nem bírtam ki", hogy az országút mentén jussak el a hágóig. Letértem az útról, és megindultam a sziklás terepen a hegyoldalban. Minél hamarabb kaktuszokat szerettem volna látni. Volt is rögtön kétféle. Persze hamar kiderült, hogy a sziklás hegyoldalban nehéz haladni, úgyhogy beirányoztam a makadámutat. Azért ott sem volt könnyű haladni. Nagyon meredek volt. Nagyon meleg volt, és tűzött a nap. Lassacskán azért haladtam felfelé. Olyan növények voltak útközben, amik Európában nincsenek. A kaktuszok mellett pédául virágzó agavé. És sivatagi galléros leguán is volt!

A sok fölfelé küszködés eredményeképpen fel is jutottam egy hágóra, ahonnét ismét le kellett ereszkedni, hogy aztán feljuthassak a hegy északi főcsúcsára. Majd onnét a déli főcsúcsra. Ahonnét még továbbmentem délre a gerincen, mert az a rész volt a leglátványosabb. Meglehetősen kimerítő volt. Visszafelé már arról álmodoztam, hogy a Sunrise Passnál vegyen valaki fel kocsival, és vigyen vissza a városba. Meg hideg sörről is álmodoztam. A Sunrise Passhoz érve láttam, hogy jobb innét tovább haladni: két rendőrautó 4 rendőrrel épp valakit lekapcsolt és igazoltatott. Így elindultam lefelé az országút mentén. Hamarosan megállt mellettem egy autó. Egy latinonak kinéző kedves ember vezette. Megkérdezte, hogy levihet-e a városba. Persze. Beültem. Majd megkérdezte, hogy kérek-e hideg sört. Persze. Itt a vége, fuss el véle.