Sonntagskarspitze

Motiváció

Úgy gondoltam, hogy ez csak egy kis plusz lesz a Großer Bösensteint célzó túrám során. Nehézség alapján végül ez volt az igazi csúcs.

A túra

A túrát a Scheibelalm alján található parkolótól kezdtem. Hamar az Edelrautehüttéhez értem, ahonnét a Großer Scheibelsee sem volt messze. Ott készítettem jónéhány fényképet. Majd megkezdtem a kapaszkodást a Hauseckre. Az ösvény igen meredek volt. Az idő pedig szeles. Jónéhány másik túrázó is ment fölfelé. A Hausecken sem voltam egyedül. A csúcson ott is erős szél fújt. De találtam egy szélvédett füves részt, ahol leheveredtem, és rápihentem a következő etapra: a Großer Bösenstein megmászására.

Az ösvény továbbra is meredek volt. A szél is erős maradt. Ahogy egyre feljebb kerültem, megjelentek a hófoltok. Egy fiatal magyar pár fel is adta a túráját az első olyan helyen, ahol egy meredek hófoltot keresztezett az ösvény. Felérve egy nyeregbe olyan viharos volt a szél, hogy le kellett gugolnom, hogy ne fújjon el. A heves szélrohamok később is folytatódtak. A hegy éles és helyenként kitett délkeleti gerincén ez időnként már életveszélyes helyzeteket is teremtett. Gugolva ugyanis nem lehet előre haladni. Tehát kellett felállva is menni, nem lehetett csak gugolni. A viharos szél olyan erős volt, hogy ha a túrabotjaimat a végén lazán fogtam, akkor azok közel vízszintes helyzetet vettek fel a széltől. De végül így is felértem a csúcsra. És felülről nézhettem az Alacsony-Tauern tengernyi havas-sziklás hegycsúcsát! Hányszor vágytam erre korábban, amikor Nyugat-Európába tartó repülőgépről néztem az Alpok ezen részét ősszel, télen vagy havasan, amikor azt hó borítja!

Ugye érdekesebb, ha nem ugyanazon az úton megyünk vissza, mint odafelé? Na ugye! Ezért én sem ugyanazt az utat választottam lefelé a Großer Bösensteinról, mint odafelé. Hanem a Sonntagskarspitzén keresztülit. Na, ez az út nem volt semmi! Csipkés sziklagerinc folyamatosan. Ereszkedés le, majd kapaszkodás fel 10 métert. Ereszkedés le, majd kapaszkodás fel 10 métert. És ez így ment folyamatosan. Helyenként hó. Sokszor kitett részek. Helyenként acélsodrony biztosítás. De általában semmi. Kimerítő volt. És lassú. Az idő pedig múlt. Már azt számoltam, hogy napnyugtáig valahogy jussak vissza az autóhoz. Gyorsítani próbáltam, de a fáradság - és ilyen-olyan fájdalmak miatt ez nem igazán ment. Azért eljutottam a csúcsig, napnyugtáig az autóig is. Nem volt semmi!