Mangart

A Júliai-Alpokat az azt átszelő utak és hágók négy részre bontják. 2678 méteres magasságával a Mangart az egyik ilyen "negyed" legmagasabb csúcsa. Az olasz-szlovén határ átvezet a hegycsúcson. A Júliai-Alpok olasz részének második legmagasabb hegycsúcsa.

Dominanciája 13 km, azaz 13 kilométeres sugarú körben nincs nála magasabb hegy. A legközelebbi magasabb hegy a Skrlatica (2740 m). A Mangart jelentőségét leginkább a prominenciája mutatja, mely 1068 méter! Ezt az értéket a Skrlaticához vezető gerincvonal legmélyebb pontjának, a Vršič-hágónak magasságából lehet kiszámolni.

Népszerű hegy a turisták számára, mivel 2000 méteres magasságig (fizetős) úton fel lehet menni autóval is.

Motiváció

A Mangart megmászásához megvolt a motivációm. 1993 óta, ekkor már 18 éve számontartottam a Mangartot, mint a Mangart egyik "negyedének" legmagasabb csúcsát. Valami miatt az olasz-szlovén határon lévő hegyek külön is izgatnak. A Mangart pont ilyen. Bónuszpont a Mangart esetében, hogy via ferrata útvonalak is vezetnek fel rá, így az élmény megmászásakor fokozható.

A túra

Lusta (és sietős) turista módra a 2000 méteren lévő autóparkolóból indultam fel a Mangartra. Sütött a nap, de hideg szél fújt. Néhány fokkal lehetett fagypont fölött a hőmérséklet. Elindulás után hamar válaszút elé értem: az olasz vagy a szlovén útvonalon menjek-e fel a csúcsra. Noha az olasz út könnyebb, nekem nem tűnt szimpatikusnak, mert a hegyoldalt, aminek oldalában az ösvény vezet, megjegesedett hó borította. Mivel nem volt se túrabotom, se hágóvasam, se bakancs-karmaim, ez az út kivitelezhetetlennek tűnt. Így a meredekebb szlovén útvonalat választottam. Ez az útvonal elméletileg egy könnyebb via ferrata. Mivel meredek sziklafalon vezet, ezért itt nem állt meg a hó. Azaz félútig nem volt hó. De látszott, hogy fenn a magasban egy kuloárt jég tölt ki. Erősen aggódtam, hogy hogyan fogok ezen túl jutni. Aggodalmamban bevártam osztrák két hegymászót, és immárom hárman másztunk felfelé. Az osztrákok nem a jéggel töltött kuloár miatt aggódtak, hanem hegyomlás veszélye miatt. A korábbi években ez az útvonal le volt zárva hegyomlás miatt.

Aggodalmak ide vagy oda, eljutottunk a jéggel töltött kuloárig. Na, ez tényleg gázos hely volt. A via ferrata huzal eltűnt a jég alatt. A jég kb. 2-3 méter vastag volt, és legalább 50-60 fok meredek. A jégen feljutni reménytelen volt. De a jég és a kuloár sziklafala között volt egy kb. 30 széles hasadék. Pont úgy, mint a gleccserek szélén szokott lenni. Bementünk a hasadékba. Ami hamarosan úgy beszűkült, hogy nem lehetett tovább menni belőle. 15 percnyi tanakodás következett, hogy mi legyen. Majd az osztrák páros férfi tagja kimászott a hasadék szikla felőli oldalán, fel tovább a sziklafalon kb. 10 méter magasra. Majd egy kötelet rögzített és eresztett le nekünk. Mi már biztosítással tehettük meg ezt a nagyon veszélyes szakaszt. Az egész helyzet rémisztő volt! De szerencsésen túl estünk rajta. A továbbiakban sem volt nagyon egyszerű az út: a sziklák több helyen vékony jéggel voltak borítva, és nagyon csúsztak. De ez már semmi nem volt a jeges kuloárhoz képest. A helyzet komolyságát mutatja, hogy a fényképezőgépet elő sem vettem. Végül felértünk a csúcsra. Ott volt vagy 30 ember. Valószínűleg az olasz útvonalon mentek fel, mert a szlovén útvonalon nem volt más. Lefelé az olasz úton mentünk - még mindig az osztrák hegymászókkal, akiktől kaptam egy túrabotot, aminek segítségével az olasz útvonal havas-jeges lejtőit le tudtam küzdeni.

A túra hossza: 4 km

"Nettó" szintemelkedés: 637 m

"Bruttó" szintemelkedés: 647 m

Időtartam: 4 óra