Garóles

A Garóles egyike a Dolomitokban lévő Pomagagnon egyik kevésbé ismert csúcsa. Pala Peròsegonak is hívják. 2230 méter magas. Dominanciája 1,7 km, azaz 1700 méteres sugarú körben nincs nála magasabb hegy. A legközelebbi magasabb hely az 1000 méterrel magasabb Cristallo tömbje.

A Garóles az ellentmondások hegye. Noha eltörpül a nála 1000 méterrel magasabb Cristallo mellett, Cortina d'Ampezzoból nézve 1000 méterrel tornyosul a város fölé. A hegy Cristallo felé eső oldala egy nem túl meredek ritkás erdővel borított hegyoldal, míg az ellenkező, a város felé eső oldala majdnem függőleges csupasz sziklafal. A hegy oldalában vezet el a kényelmes és igen forgalmas 205-ös számú turistaút. Ám a csúcsra más nem sokan találnak fel: a csúcson elhelyezett erre szolgáló jegyzetfüzetben az utolsó bejegyzés egy éve történt a mi kirándulásunk előtt! A csendes hegycsúcs hangulatával különös kontrasztban áll a sziklafal tövébe vájt I. világháborús lövészárok.

Motiváció

Otthoni térképnézegetés során néztem ki ezt a hegyet - mint egy olyan hegyet, melyet "bónuszként" könnyen meg lehet látogatni egy komolyabb kirándulás után (vagy előtt). Azért egy kicsit nehezebb volt a valóságban, mint amilyen a térképen. Látnivalókban pedig többet nyújtott, mint várható volt.

A túra

Viszonylag kora reggel parkoltumk le az autóval az 1808 méter magas Passo Tre Croci nevű hágónál. Innét gyalog mentünk fel a Són Fórcia-menedékházhoz. Noha libegővel is fel lehetett volna jutni ide, mégis a gyalogos verziót választottuk. Költségkímélési okból is, de amiatt is, mert így a fizikai teljesítmény értékesebb lett. A menedékháztól már mi is kabinos felvonóval folytattuk utunkat. Ez azonban még nem indult: kellett várnunk vagy 35 percet. A felvonó retro 60-as évekbeli. Önmagában is élmény. Mivel az első kabinnal jutottunk fel, elsőként indulhattunk a Cristallino irányában is. A magányos kirándulás előnyét csak később értékelhettük igazán... A Cristallino csúcsára I. világháborús via ferrata útvonal vezetett fel, fémlépcsőkkel, drótkötelekkel, sziklába fúrt alagutakkal, és a híres függőhíddal. Odafelé a függőhíd látványát kettesben élvezhettük Attilával.

Hamar odaértünk a csúcsra, és már indultunk is vissza a felvonó felső állomásához. És visszafelé jött a fekteleves! Via ferrata felszereléssel ellátott remegő lábú vezetett fizetős turisták tömege torlaszolta el a függőhidat. Csak hosszas várakozás után lehetett átjutni a hídon. Az egész jelenség olyan morbid és bosszantó volt, hogy kis híján tönkretette túránkat. Na de ezt megpróbáltuk elfelejteni, és indultunk tovább a közelben fekvő magasabb Cima di Mezzóra. A rá vezető via ferrata útvonalon (mely állítólag C/D-s nehézségű), közepes forgalom volt. Ám viszonylag hamar leelőztük őket, és ezután már csak kettesben haladtunk tovább. A hegycsúcson is kettesben voltunk, eltekintve 3 csókától. Visszafelé egy másik, könnyebb út vezetett, a a Lorenzi-menedékházhoz vezető szakasz kivételével, mely egyezett az odafelé vezető úttal. A menedékháztól felvonóval ereszkedtünk le a Són Fórcia-menedékházhoz.

Meggyőztem Attilát, hogy innét másszuk még meg a Garólest is. Sikerült meggyőzni, noha húzódozott. Mivel a csúcsra nem vezet jelzett út, ezért saját döntésen múlt, hogy hol hagyjuk el a jóval a hegygerinc alatt, avval párhuzamosan futó turistautat, és kezdünk felmászni a hegycsúcsra. Egy alig látható ösvényen el is indultunk, mely a gerinc közelében elenyészett. Sajnos a gerinchez nem a hegycsúcsnál értünk oda, hanem kb fél kilométerrel délebbre. Becéloztuk a füves-fás-köves hegyoldalon a szükséges irányt. A csúcs előtt megcsodálhattunk egy fantasztikus sziklahasadékot. Hamarosan a csúcson voltunk - legalábbis annak tövében. Az utolsó 5-6 méteres hegyes csúcsra nem könnyen lehet feljutni. Attila nem is vállalta, úgyhogy egyedül mentem fel. Bejegyeztem nevem a csúcsnaplóba, majd indultunk vissza. Visszafelé egy rövidebb és jobb minőségű - ám még mindig jelöletlen ösvényt találtunk. Az ösvény mellett pedig I. világháborús lövészárkot. Hamar visszaértünk a turistaházhoz, majd vissza a Tre Croci-hágóhoz, ahol az autónk várt.

"Nettó" szintemelkedés: 422 m

A teljes aznapi túra bruttó szintemelkedése: 1048 m

A teljes aznapi túra hossza: 14 km

A teljes aznapi túra időtartama: 10 óra