Kienberg

Motiváció

Decemberi túrázásaim eddig kivétel nélkül fantasztikusan sikerültek. Ezért 2019 decemberében is szerettem volna hasonló élményre szert tenni. Végül a ez a decemberi túra január elején valósult meg - de ez semmit nem rontott a végeredményen! A cél az volt, hogy nem túl messze eső, 2000 méter körüli, könnyen elérhető csúcsokra jussunk el. A Saualpe ezen része pont alkalmasnak tűnt.

A túra

A Klippitztörl nevű hágótól indultunk. Ahogy gyakran előfurdul, már induláskor sikerült rossz irányba indulnunk. Induláskor a legkönnyebb eltévedni. Néhány száz méter után rájöttem, hogy ez nem az az út! De mivel eddigre már felkapaszkodtunk 30-40 métert, ezért nem akartam visszafordulni, és rövidebb átkötés mellett döntöttem. Ez se volt a leegjobb ötlet: nem volt sokkal rövidebb sem, mintha visszamentünk volna - viszont így fél méter magas szűzhóban kellett küzdenünk kb. 200 méter, és egy drótkerítésen is át kellett másznunk. A továbbiakban már nem volt jelentős nehézség. Az út meredek volt, és eljegesedett hóval volt borítva. Egy szembejövő hölgy szerint olyan jeges az út, hogy nem lehet továbbmenni. Egy darabig bakacs + túrabot kombóval küzdöttem magam előre. De idővel lustaságomat leküzdve fel kellett tennem a macskakarmokat. Innentől kezdve tényleg könnyen ment minden, ez ennek ellenkező híresztelés ellenére. A Geierkogel csúcsára hamar feljutottunk. Persze nem is ez volt az igazi cél, úgyhogy lendületből haladtunk tovább. A  Forstalpéra. A látvány fantasztikus volt. A túra könnyű volt. Emiatt nem a Forstalpe csúcsán fejeztük be a túrát, hanem továbbindultunk a Kienbergre. Pedig az nem is volt tervben... A korai januári napnyugta ugyan gyorsan közeledett. De mi is gyorsan haladtunk. Napnyugta előtt másfél órával értünk a Kienberg lapos hegytetejére. A Kienbergről messze vidékekre el lehetett látni: az Alacsony-Tauern vonulatait és a szlovéniai Triglavot is láthattuk innét. Visszafelé tempósan haladtunk. Az autóhoz már sötétben értünk oda.