Hühnerstütze

Motiváció

A túra valódi célja a Großer Speikkogel volt. A Hühnerstütze csak útba esett.

A túra

A Großer Speikkogelre tervezett túrát nem a Weinebene parkolójából indítottam, Innét egy rövid kaptató után már a Weinofenen is voltam. Nem egy nagy szám. Fekete áfonya volt. Persze volt az másutt is. Mindig örülök neki. Miután felkapaszkodtam a legmagasabb szikla tetejére, már siettem is tovább a következő - Brandhöhe nevű - csúcsra. A csúcsra feljutni egy viszonylag meredek kaptató volt, gyakorlatilag ösvény nélkül. De a fű alacsony volt, nem volt nehéz rajta haladni. A kapaszkodás negatív mellékzöngéjét a sípályát dózeroló munkagép zaja adta. A csúcs felé közeledve a zaj elhalt, és ott már figyelmemet a szép alpesi virágok tudtam vetni. A csúcson pihentem egy 20 percet, majd indultam tovább a Moschkogel felé. A Barndhöhét és a Moschkogelt egy lágy hajlású gerinc köti össze, amit jó időben kellemes sétával lehet megtenni. A Moschkogel csúcsán nem időztem, hanem indultam tovább a Hühnerstütze nevű csúcsra. Először egy meredek hegyoldalban kellett leereszkednem, majd egy még meredekebb hegyyoldalban felkapaszkodni a Hühnerstützére. A meredek kaptatót Rhododendronok tarkították. Miután felértem a hegygerincre, onnét pedig rengeteg rózsaszín virágot láttam az ösvény mentén. Utána néztem, mi ez: törpe szappanfű. Nem sok helyen nő, de itt igen. Próbáltam kitalálni, hogy melyik a hegy legmagasabb pontja, de az egymástól elég távol lévő sziklahalmok közül nem tudtam rámondani egyikre se, hogy IGEN, EZ AZ! Végül aztán eljutottam a hegygerinc végére, és már a Seespitz lábánál álltam. De ez már a következő történet...