Großer Speikkogel

Motiváció

Balatoni nyaralásomat szerettem volna egy kis túrázással megfűszerezni. Valami magasabb hegyre. Ottalvás nélkül. Azért valljuk be: ilyen feltételekkel nem sok helyszín jöhet szóba. Így esett a választásom a Großer Speikkogelre. Ahová ez egyébként a harmadik túrám volt immáron.

A túra

A Großer Speikkogelre tervezett túrát nem a Weinebene parkolójából indítottam, Innét egy rövid kaptató után már a Weinofenen is voltam. Nem egy nagy szám. Fekete áfonya volt. Persze volt az másutt is. Mindig örülök neki. Miután felkapaszkodtam a legmagasabb szikla tetejére, már siettem is tovább a következő - Brandhöhe nevű - csúcsra. A csúcsra feljutni egy viszonylag meredek kaptató volt, gyakorlatilag ösvény nélkül. De a fű alacsony volt, nem volt nehéz rajta haladni. A kapaszkodás negatív mellékzöngéjét a sípályát dózeroló munkagép zaja adta. A csúcs felé közeledve a zaj elhalt, és ott már figyelmemet a szép alpesi virágok tudtam vetni. A csúcson pihentem egy 20 percet, majd indultam tovább a Moschkogel felé. A Barndhöhét és a Moschkogelt egy lágy hajlású gerinc köti össze, amit jó időben kellemes sétával lehet megtenni. A Moschkogel csúcsán nem időztem, hanem indultam tovább a Hühnerstütze nevű csúcsra. Először egy meredek hegyoldalban kellett leereszkednem, majd egy még meredekebb hegyyoldalban felkapaszkodni a Hühnerstützére. A meredek kaptatót Rhododendronok tarkították. Miután felértem a hegygerincre, onnét pedig rengeteg rózsaszín virágot láttam az ösvény mentén. Utána néztem, mi ez: törpe szappanfű. Nem sok helyen nő, de itt igen. Próbáltam kitalálni, hogy melyik a hegy legmagasabb pontja, de az egymástól elég távol lévő sziklahalmok közül nem tudtam rámondani egyikre se, hogy IGEN, EZ AZ! Végül aztán eljutottam a hegygerinc végére, és már a Seespitz lábánál álltam. Erről az oldaláról nem vezet fel ösvény. De nem akartam a túlodalról az ösvényen felmenni: az az ösvény jó lesz lefelé! Így rövidítésként az északi oldal füves/köves oldalán kapaszkodtam fel a csúcsra. A csúcson szép keresztet állítottak fel. A kilátás is szép innét. Kellemes hely. Ám rövid pihenés után indultam is tovább túrám legtávolabbi pontjáig, a Großer Speikkogelre. Ami mindössze 700 méter távolságra és 100 méteres szintemelkedésnyire volt. Ezt a rövid utat virágzó rhododendronbokrok tették színesebbé. A csúcson volt néhány kiránduló. Váltottam velük néhány szót, majd indultam is vissza. Hiszen még 8 kilométert kellett az autóig megtennem, meg párszáz kilométert autóval vissza a Balatonhoz.