Žigartov vrh

Motiváció

Feleségem egy ideje már rágta fülemet, hogy ősszel menjünk el valahová kirándulni. És nem a Mecsekre gondolt. Így aztán a Pohorjébe mentünk. Több helyen jártam már a Pohorjén, de a keleti felén még nem. Így most itt kirándultunk: a Sedovecen és a Žigartov vrh-ön.

A túra

1085 méteres magasságban kezdtük a túrát. Először egy erdei aszfaltúton a Hotel Zarjához jutottunk. Onnét erdei ösvényen szép színes októberi vegyes lombos-fenyőerdőben kapaszkodtunk fel a Sedovec oldalában. Ez nem egy túl magas hegy, de azért szerencsére már ad egy kis alpesi élményt. Az erdő alját több helyen áfonyabokrok borították, és sok fecsketárnicsot is láttam. A hegy tetején ugyan kivágták a fenyőerdőt, és még csak kisebb növendékfenyők nőttek helyettük, mégsem volt kilátás. Hogy ezt végülis a viszonylag lapos hegytető és a több helyen még álló magas erdő okozta-e, vagy az alacsonyan lógó felhők, azt most már nem tudom felidézni. Nem is időztünk itt sokat, hanem indultunk tovább a Žigartov vrh irányába. A két hegyet elválasztó nyeregnél mindenfelé kereszteket és több méter átmérőjű gödröket láttunk az erdőben. Mint kiderült, ezek 1945-ös tömegsírok. Szörnyű. Nem messze innét - talán egy kilométerre - emelkedik a Szent Henrik-templom, illetve a Ruska koca turistaház. Onnét pedig talán egy fél óra séta a hegycsúcs. A hegycsúcs felhőben állt. Kilátás úgysincs onnét. Csak egy rossz állapotban lévő - még a jugoszláv időkben emelt magas gúlaszerű építmény áll ott. Ilyet már több helyen láttam Szlovéniában és Horvátországban. Visszafelé szedtünk keserűgombát, meg egy pici lucfenyőt is, amit azóta a kertben elültettünk. És ebédeltünk a turistaházban. Utána még megnéztük a Fram-vízesést is. De itt kicsit csaltunk, mert az odavezető út egy részét autóval tettük meg. Pedig mehettünk volna gyalog is. Azért így is jó volt.