Stol

Motiváció

Egy munkatársam megkérdezte, hogy kinek van kedve Bovecbe menni. Persze volt kedvem menni. A "hivatalos" program raftingolás volt, de volt, aki inkább kirándulni ment volna. Én is túrázásra szavaztam. Eredetileg a Rombont, a Krnt és/vagy a Stolt néztem ki célként. Aztán ahogy a kitűzött hétvége közeledett, egyre nagyobb gondban voltam a célt illetően. Merthogy hetek óta fájt a derekam, és nem akart javulni. Végül kénytelen voltam lájtos túrát választani. A legkisebb hegyek, amik Bovec környékén még érdekesnek tűntek, azok a Monte Zaiavor és a Stol voltak. Elsőként a Monte Zaiavorra mentem fel. A második napra a Stol jutott.

A túra

A hegy északi oldalán egy autóval is járható makadám út vezet fel 1400 méteres magasságig. Nem tudtam, hogy milyen minőségű az út. Úgy terveztem, hogy egy darabig felmegyek ezen az úton autóval, majd gyalog folytatom az utat a csúcsig. Nem volt rossz az út, de azért eléggé sajnáltam kedvenc gyönyörű autómat ahhoz, hogy számottevő távolságot zötyögjek a köves úton. Így már 930 méteres magasságban leparkoltam az út mellett, és gyalog tettem meg a hosszú utat a makadámúton, majd a már kevésbé hosszú utat fel a hegycsúcsra a gerincen futó ösvényen. Az előző napi túrához hasonlóan most is botanikai kerként mutatta be magát a természet. Most is volt még pár olvadó hófolt, és ennek köszönhetően a hófoltok mellett még lehetett február-márciusra jellemző sáfrányokat látni. Pedig már május volt