Monte Vioz

Motiváció

2009-ben másztam meg a 3509 métres Hochfeilert. Azóta nem jártam magasabb hegyen, és azóta néztem is a lehetséges következő magasabb célpontot. Ki is néztem a 3645 méter magas Monte Viozt. Aztán különböző okok miatt 9 évig vártam, míg a Monte Vioz megmászásának tervét megvalósítottam.

A túra

A Monte Vioz nagyon messze fekszik Magyarországtól. Hiába magas a hegy, ebben az esetben nem a magassága, és pláne nem a technikai nehézség, hanem a Magyarországtól való távolsága jelentette számomra a legnagyobb kihívást. Mivel már az odaút is fárasztó volt, és a visszaút is tervezhetően fárasztó, ezért magát a hegymászást nem akartam a végletekig kihegyezni. Emiatt elveim ellenére felvonóval mentem fel 2400 méter magasságig, és csak onnét kezdtem meg a túrát. A felvonó indulásakor közel 100 ember állt sorba, így egy ekkor "tömeg" indult meg fél kilenc körül a csúcs irányába. Én a gyorsabb túrázók közé tartoztam, de azért nem voltam sokkal gyorsabb a nagy többségnél. A legtöbben szép tempóban haladtak fölfelé. Persze az 5 kilométer és 1245 méternyi szintemelkedsé folyamán a "mezőny" a hegycsúcs alatt turistaházig eléggé széthúzódott, úgyhogy tömegjelenetek később már nem voltak. A turistaháznál elég sokan voltak, de érdekes módon a pár száz méterrel feljebb fekvő hegycsúcson csak néhány ember kószált. A hegycsúcson túl pedig, a Cevedale felé eső gleccser pereménél pedig már teljesen egyedül voltam. Ekkor kissé Mordor hangulatom volt. Plusz 4 Celsius fok volt, viharos szél fújt, és fagyott eső esett. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy ugyanaz nap délután, amikor Trento mellett autóztam, akkor 30 fok fölött volt a hőmérséklet. A komor időjárás nem tartott sokáig: a turistaháztól lefelé ereszkedve már se fagyott eső, se túl hideg, se erős szél nem volt. Bármiféle esemény nélkül jutottam vissza a kiindulási ponthoz.