Hohenwart

Ez a hegy a Seetaler-Alpok legdélebbi hegycsúcsa. De van olyan Wikipédia oldal, mely a Sau-Alpok legészakabbi csúcsának nevezi. Szerintem inkább az előbbi definíció a helyes, amennyiben elfogadjuk, hogy a Seetaler-Alpokat a Sau-Alpoktól a Klippitztörl-hágó választja el egymástól. Márpedig ez viszonylag magától értődő, ha ránézünk a térképre. A Hohenwart mindenesetre a Klippitztörl hágó felett északról emelkedő hegycsúcs. 1818 méter magasra emelkedik. Teteje füves, hegyoldalait lucfenyvesek borítják. Három irányból is vezet fel rá túraútvonal. Azonban fő vonzerejét nem ez adja, hanem az itt létrehozott Klippitztörl néven ismert síparadicsom. A sípályarendszer legfelsőbb pontja a Hohenwart csúcsa

Motiváció

Feleségem rágta a fülem, hogy menjünk el Szilveszter előtt egy pár napra telelni. Nem tiltakoztam. Előző évben jól sikerült a havas Wechsel-hegységben a kirándulás. Az idén a decemberi időjárás enyhe és száraz volt. Elég messzire kellett elmenni ahhoz, hogy hóban kirándulhassunk. Pédául a karintiai Hohenwartra.

A túra

A Klippitztörl hágó autóparkolójától indultunk kirándulni a Hohenwartra vezető turistaúton. Kezdetben a turistautat eljegesedett hó borította, amin nehéz volt haladni. Később ezt keményre taposott hó váltotta fel, ami jobb volt. Majd egy még kényelmesebb erdészeti úton folytattuk utunkat. Ezt egy meredek rézsűn kellett volna elhagyni, ha a jelzést követtük volna. De olyan jeges volt az ösvény, hogy ezt nem tudtuk megtenni. Nem túl nagy kerülővel azonban el tudtuk kerülni ezt a szakaszt. A következő kihívás egy olyan útelágazás volt, ahol nem volt turistajelzés, és mindkét ösvény egyformán volt kitaposva. Szerencsésen kiválasztottam a rossz ösvényt. Ez egy név nélküli hegytetőre vezetett fel. A hegytetőn a nyomok nagy része felszívódott. A hó viszont kb. fél méter mély volt. Ezt a lányunk nagyon élvezte. A hegytetőről a jelzett ösvény irányába a mély hóban egy kalandos, keskeny ösvény vezetett. Onnét ismét nagyon kényelmes kitaposott turistaút vezetett egészen a csúcs közelében húzódó sípályáig. Közben pedig fantasztikus látványban volt részünk: látszott a Júliai-Alpok, az Alacsony-Tauern, és a közeli Zirbitzkogel is. Miután pedig felkapaszkodtunk a nem túl meredek sípályán a hegytetőre, onnét a havas Ameringkogel és a Grosser Speikkogel is jól látszott. Lefelé már kihagytuk a kalandos részeket. Viszont sok áfonyacserjét láttunk. Végül a kirándulást a klippitztörli Naturfreundehausban forró levessel koronáztuk meg.

 

A túra időtartama: 2 és fél óra

"Nettó" szintemelkedése: 183 m

Az aznapi túrák teljes (bruttó) szintemelkedése: 311 m

Az aznapi túrák teljes hossza: 13 km