Sveta Gera

A Sveta Gera a Zsumberki-hegység legmagasabb csúcsa 1178 méteres magasságával. A Zsumberki-hegység egyébként a horvát-szlovén határ mentén húzódik. A hegységet régen Uszkók-hegységnek is hívták. Maga a hegycsúcs - Sveta Gera - Szent Gertrúdról lett elnevezve, mégpedig a tetején épült kápolna révén, melyet Szent Gertrúdnak szenteltek. A kápolna jelenleg rom, de védőtetővel helyreállították. A szlován-horvát államhatár átmetszi a hegycsúcsot. Régen ez a határ Horvátország és a Habsburg birtokban lévő Krajna határa volt. A határ mindkét oldalán épült egy-egy káplona, egymástól talán 20 méterre. A szlovén oldalon álló kápolnát szentelték Szent Gertrúdnak. A horvát oldali kápolnát Szent Illésnek szentelték. Ez is védőtetővel fedett rom jelenleg. És hogy bonyolítsam az összképet, hadd említsem meg, hogy a hegycsúcs jelenlegi szlovén neve Trdinov vrh. 

Motiváció

Túrám igazi célja az innét pár kilométerre emelkedő Hranilovićev vrh volt. Mivel a Sveta Gerán jártam már 10 éve, ezért bakancslista szerű indíttatásom ezúttal nem volt. De ha már itt volt a közelben a hegység legmagasabb csúcsa, hát elmentem ide másodszor is.

A túra

Tíz éve a szlovén oldalról indultunk túrázni, úgy, hogy a hegység legmagasabb, a határon emelkedő csúcsa volt a cél. Ezúttal a túrámat a horvát oldalról indítottam, mégpedig Sošice faluból. Az idő esőre állt. Akár várakozhattam is volna. De nem láttam sok értelmét. Meddig kellett volna várnom? Ki tudja... Inkább elindultam, mondván, hogy majd lesz valahogy. Nem tettem meg még egy kilométert sem, és már esett is. Ezt átvészeltem egy elhagyatott faluszéli ház eresze alatt. Legfeljebb 15 percig tartott az eső. Indultam is tovább a vizes erdőn át, és egyszer csak a Hranilovićev vrh alatti vizes réthez jutottam. Kellemetlen volt a magas vizes fűben gázolni. A nedves idő a hegycsúcstól 20 méterre megajándékozott: foltos szalamandra mászott az erdő aljnövényzete között! Talán két éve nem láttam már szalamandrát. A hegycsúcson nem töltöttem egy percnél többet. Egyrészt még mindig esőre állta az idő, másrészről a a közeli Sveta Gera csúcsára még el akartam menni.

El is indultam. És hamarosan tényleg el kezdett esni az eső. Előbb kicsit, aztán nagyon. Jól átáztam. A csúcsot elérve szerencsére már az egyik kápolna védőteteje alatt tudtam száradni. Vizes pólómat szárazra tudtam cserélni, átázott cipőmet és zoknimat levettem, vizes rödidnadrágom maradt. Elég hűvös volt, fáztam rendesen. Ezért hát csináltam 150 felülést, meg más tornagyakorlatokat. Ez segített, és mire meglettem velük, el is állt az eső. Indultam vissza az autóhoz. Ismét találkoztam egy szalamandrával. Felfelé egy helyen elég sáros volt az ösvény. Ezért lefelé más útvonalat választottam. Na, az volt aztán igazán sáros! És meredek is. Egyszer fenékre is ültem a sárba. Végül nagyobb baj nélkül véget ért ez a kalandos túra.