Negoj-csúcs (2535 m)

A túra

Fél nyolckor indultam a Bilea-tónál lévő autóparkolótól. Ekkor még nem sokan mozgolódtak itt - a nagy tömeg csak később érkezik a tóhoz. Közepes tempóval meg is indultam a felfelé kacskaringózó ösvényen a Paltin-nyereg irányába. Útközben fényképeztem néhány szép alpesi virágot. A nyerget elérve úgy döntöttem, hogy felmegyek a Paltin-csúcsra, noha ez kitérőt jelentett a Negoj-csúcshoz vezető egyébként is nehéznek kinéző túrához. Arra gondoltam, hogy visszafelé túl fáradt leszek megtenni ezt a kis pluszt. Vagyis: most kell felmenni. A csúcsot néhány fotó elkészítése után már el is hagytam: várt a következő célpont: a Laitel-csúcs. A túra ezen szakasza könnyű, és eseménytelen a Dáma-nyeregig. Ott egy rövid és nem túl nehéz acélsodronnyal biztosított szakasz következett, majd egy rövid meredek kapaszkodás után már a Laitel-csúcson is voltam. Csak pár percet töltöttem itt, és már indultam is tovább.

Meredek és hosszasabb ereszkedés után a Kalcun-tóhoz értem. Ez egy szép tengerszem. Több túrázó pihent itt. Én is eltöltöttem egy negyed órát itt, majd felkapaszkodtam a Dáma-csorbához. Ez egy szűk, meredek sziklahasadék, ahol a feljutást láncos biztosítás segíti. Innét igazából már nincs messze a Negoj-csúcs: bő 1 kilométer. És az út se nehéz már. A csúcson és környékén is sokan voltak. Én is eltöltöttem ott egy negyed órát. A csúcson állva szirénaként szólni kezdett a telefonom (és később egy másik túrázóé is). Üzenet is érkezett: medvék garázdálkodnak a környéken:  Majd indultam vissza: azért elég hosszú és fárasztó az út. Kellett rá időt szánni.