Fernerköpfl

A túra

Az autót a Reintalban parkoltam le. A Gelttal nevű oldalvölgyben kapaszkodtunk hosszasan felfelé a Rieserferner Hüttéhez. Hideg és nedves idő volt. A hosszú és kemény kapaszkodás miatt kiizzadtunk, és nedves fagyos ruha borított be, mire a menedékházhoz értünk. Itt dőlt meg számomra annak az elmélete, hogy a pamut póló milyen kellemes viselet. Nem. A pamut póló egyike a legkellemetlenebb viseletnek ilyen célra. A megfelelő 100%-osan szintetikus anyagból tervezett biciklis vagy hegymászó póló sokkal jobb. De ekkor ilyenem még nem volt. Ezért a menedékházban minden elvemet félredobva rendeltem 4 Euróért (!) forró teát. A menedékházban kissé átmelegedtünk. Innét az út is kellemesebb volt, mert kisütött a nap. Hamarosan felértünk a Fernerköpflre. Ekkor még nem tudtuk, hogy ennél sokkal tovább nem is jutunk. Az viszont klassz volt így is, hogy alattunk egy nagy gleccser húzódott. Mindenesetre továbbindultunk a Shneebige Nock irányába. A gerincen vezető jelzett útvonal egy kb. 20 méter magas függőleges sziklán át vezetett. Volt nálunk via ferrata szet, de eddig ilyet még nem használtunk. Ugyan rövid szakasz volt, de mégis kb. C/D-s lehetett, úgyhogy nagy volt az izgalom, hogy hogyan küzdjük le. Ez sikerült. Ami nem sikerült, a Shneebige Nockra átvezető sziklagerinc leküzdése. Tömör jéggel volt borítva. Balra mély sziklás szakadék. Jobbra a gleccserre ráfutó jeges lejtő. Nekünk pedig semmilyen jeges eszközünk nem volt. Így hát itt visszafordultunk. Amit nagyon jól tettünk, mert ha mégis valahogy átjutunk, lehet, hogy már nem tudtunk volna visszajönni. Ugyanis két órával később óriási zápor tört ki. Olyan nagy, hogy néha az is kérdéses volt, hogy hogyan keresztezzük a kiáradt hegyi patakokat. Végülis - ha átázva is - visszaértünk az autóhoz.