Nagy-Páring

A Nagy-Páring 2519 méterével a Páring-hegység legmagasabb csúcsa, egyben Románia negyedik legmagasabb hegye. A hegység főgerincén, Erdély és Havasalföld történelmi határvidékén emelkedik, a hajdani Hunyad vármegye déli határán. A Páring egyetlen 2500 méter fölé emelkedő csúcsa, és több mint 2100 méteres relatív kiemelkedésével valódi hegyóriás. A csúcs közelében található a 2148 méteren fekvő Mândra-tó, a Páring-hegység egyik legmagasabban fekvő gleccsertava. A Nagy-Páring környékén már igazi magashegyi táj fogad: kopár, köves gerincek és jég formálta katlanok váltják egymást. A csúcsról tiszta időben a Retyezát, a Vulkán-hegység, a Godján és a Déli-Kárpátok hosszú vonulatai is láthatók. Az ultrafutók számára 2026-ban először megrendezett Oltenia Ultra Trail legmagasabb pontja a Nagy-Páring volt.

Motiváció

Hát ez a hegy nagyon kellett! 2500 méternél magasabb. Prominenciája 2000 méternél több, ami nagyon magas érték. És a történelmi Hunyad vármegye legmagasabb pontja!

A túra

A Kis-Páring oldalában lévő hegyi üdülőfaluba, 1690 méteres magasságig jó minőségű aszfaltúton lehetett fölmenni autóval. Minden bizonnyal hála az Európai Uninónak is. Ahogy szedelőzködtem a hideg reggeli időben, láttam, hogy román családok is szedelőzködnek. Elég furcsa ruházatban voltak. És többüknek a hátizsákja is olyan furcsa volt. Mintha egy nagyméretű műanyag szennyestartó lett volna pántokkal. Aztán később rájöttem, hogy ők nem is kirándulók, hanem áfonyaszedők. Később a hegyoldalban több tucatot láttam belőlük. És eddig azt hittem, hogy a kezükkel szedegetik a gyümölcsöt. De nem. Hanem egy kisméretű lombseprűhöz hasonló eszközzel. Ügyes. A Scurtu felé haladva aztán elmaradtak az áfonyaszedők. Már csak egy-egy valódi turistával talélkoztam innentől. A hosszú túra során a Scurtu volt az első nevesített hegycsúcs. Ez még jóval alacsonyabb, és egyben jelentéktelenebb is volt a későbbieknél. Azért felmentem a legmagasabb pontjára - legyen kipiplálva.

Tovább haladva a Pásztorbot-csúcs felé, elhaladta egy kis menedékház romjai mellett. Innét komoly kaptató következett fel a csúcs irányában. Maga a turistaút nem is vezet fel egészen a csúcsig, hanem valamivel alatt halad el. A legmagasabb pont eléréséért a füves hegyoldalban felfelé el kell hagyni az ösvényt. Itt is csak egy-két percet töltöttem. Sok csúcs várt még rám a túra további óráiban.

Például a Stoienița. Ami mindössze 870 méterre van a Pásztorbot-csúcstól. Az ösvény a csipkés gerinc könnyebbik (nyugati) oldalán fut. A Stoienițáról pedig szép kilátás van a Zöld-tóra. Ami egyébként kéknek tűnt.

A Stoienițáról az Iker-csúcsra vezető szakasza volt talán a legszebb a túra során. Sziklás terep, egy kis hófolt még augusztusban, és pazar kilátás a Slivei nevű hegyre és a mélyen alatta lévő jégkorszakbeli kárfülkére. Az Iker-csúcs magasabbik csúcsára ugye fel kellett mennem. De a turistaút a hegy oldalában vezet el. Hát felkapaszkodtam a csúcsig a meredek sziklás hegyoldalban. Később láttam, hogy a grinc mentén lett volna könnyebb út is.

Innét már csak másfél kilométer volt a Nagy-Páring csúcsa, a túrám végső célpontja. Sütött a nap erősen, emelkedett is az út, el is fáradtam már eddigre. De persze mint mindig, most is odaértem. A csúcson voltak páran - többek között egy pár Aradról származó jó fej magyar. És egy idő után megérkezett a bolond román bácsi, akivel induláskor találkoztam. Még mindig bolond volt kissé. Az aradiak szerint is. Na de ha az út hosszú volt ide, akkor ugyanolyan hosszú visszafelé. Indultam is vissza. Csakhogy az egyik bakancsnak levált a talpa!. Innét kezdve mezítláb mentem. Hát ilyet sem csináltam még! Ahol füves volt a terep, az teljesen rendben volt. Ahol köves, az nehezebb - és veszélyesebb. Mi van, ha mezítláb lecsúszok egy szikláról? Semmi jó. De ügyes voltam. És ha kicsit lassabban is, de sikeresen visszaértem az autóhoz.