Iker-csúcs

Az Iker-csúcs (románul Gemănarea) a Páring főgerincének egyik leglátványosabb pontja, 2437 méteres magasságával. A név nem véletlen: egy közös sziklás tömbön két, egymáshoz nagyon közeli és hasonló magasságú csúcs emelkedik; a keleti tető a magasabb. Innen már jól látható a Nagy-Páring, amely felé a főgerinc tovább emelkedik. Az Iker-csúcs a Páring magashegyi gerincének egyik utolsó nagyobb állomása a hegység legmagasabb pontja előtt.

Motiváció

Útba esett a Nagy-Páring felé menet.

A túra

A Kis-Páring oldalában lévő hegyi üdülőfaluba, 1690 méteres magasságig jó minőségű aszfaltúton lehetett fölmenni autóval. Minden bizonnyal hála az Európai Uninónak is. Ahogy szedelőzködtem a hideg reggeli időben, láttam, hogy román családok is szedelőzködnek. Elég furcsa ruházatban voltak. És többüknek a hátizsákja is olyan furcsa volt. Mintha egy nagyméretű műanyag szennyestartó lett volna pántokkal. Aztán később rájöttem, hogy ők nem is kirándulók, hanem áfonyaszedők. Később a hegyoldalban több tucatot láttam belőlük. És eddig azt hittem, hogy a kezükkel szedegetik a gyümölcsöt. De nem. Hanem egy kisméretű lombseprűhöz hasonló eszközzel. Ügyes. A Scurtu felé haladva aztán elmaradtak az áfonyaszedők. Már csak egy-egy valódi turistával talélkoztam innentől. A hosszú túra során a Scurtu volt az első nevesített hegycsúcs. Ez még jóval alacsonyabb, és egyben jelentéktelenebb is volt a későbbieknél. Azért felmentem a legmagasabb pontjára - legyen kipiplálva.

Tovább haladva a Pásztorbot-csúcs felé, elhaladta egy kis menedékház romjai mellett. Innét komoly kaptató következett fel a csúcs irányában. Maga a turistaút nem is vezet fel egészen a csúcsig, hanem valamivel alatt halad el. A legmagasabb pont eléréséért a füves hegyoldalban felfelé el kell hagyni az ösvényt. Itt is csak egy-két percet töltöttem. Sok csúcs várt még rám a túra további óráiban.

Például a Stoienița. Ami mindössze 870 méterre van a Pásztorbot-csúcstól. Az ösvény a csipkés gerinc könnyebbik (nyugati) oldalán fut. A Stoienițáról pedig szép kilátás van a Zöld-tóra. Ami egyébként kéknek tűnt.

A Stoienițáról az Iker-csúcsra vezető szakasza volt talán a legszebb a túra során. Sziklás terep, egy kis hófolt még augusztusban, és pazar kilátás a Slivei nevű hegyre és a mélyen alatta lévő jégkorszakbeli kárfülkére. Az Iker-csúcs magasabbik csúcsára ugye fel kellett mennem. De a turistaút a hegy oldalában vezet el. Hát felkapaszkodtam a csúcsig a meredek sziklás hegyoldalban. Később láttam, hogy a grinc mentén lett volna könnyebb út is.