Lavarella
A Cunturines Spitze Dél-Tirolban, a Dolomitokban található. Így kétféle néven is nevezik: németül Cunturines Spitze, míg ladin nyelven Piz dles Conturinesnek hívják. Egyike a Dolomitok 3000-eseinek: 3064 méter magas. És nem csak magasságával, hanem prominenciájával is kitűnik a hegycsúcsok tengeréből. Prominenciája 907 méter. Dél-Tirol 26. legnagyobb prominenciájú hegycsúcsa. Valamilyen számomra ismeretlen okból nem túl népszerű hegymászási célpont. Ennek oka talán az, hogy egy rövid, talán B/C nehézségű via ferrata vezet fel a csúcsra. Egyszerű kirándulóknak ez túl nehéz. Via ferrátázóknak viszont túl rövid: emiatt nem fognak ide feljönni. Ugyanis a via ferrata beszállási pontja igen messze van a legközelebbi autóval ponttól.
Motiváció
A Tofana di Rozes volt a Dolomitokba tervezett utunk fő célja. Két napot terveztem túrázásra, mert így akkor is biztosítva volt, hogy feljuthassunk a csúcsra, ha az egyik napon rossz az idő. De nem volt rossz az idő, és így a második napon a tartalék programot valósítottuk meg: az egyszerűbbnek tűnő Cunturines Spitzét.
A túra
A Valparola-hágótól pár kilométerre északra fekvő Plan dal Ega autóparkolójából indultunk, 1720 méteres magasságból. Hamarosan egy rétre érkeztünk, ahol havasi gyopár nőtt. Talán ekkor láttam először havasi gyopárt. Kőgyűrűvel körberaktuk, hogy rá ne tapossanak véletlenül. Az út hosszabb volt, mint elsőre gondoltuk volna, és a nap nagyon sütött. Emiatt meglehetősen kitikkadtunk. Az óriási meleg ellenére a Lavarella és a Cunturines közötti hágónál lévő tavacskában még jég volt. Innét indultunk meg a Cunturines bástya formájú tömbje irányába. Először egy meredek kőgörgetegen kellett felküzdenünk magunkat (egy lépés előre, kettő visszacsúszva). Majd odaértünk a sziklafal tövébe. Rögtön egy C nehézségű ferráta szakasz kezdődött itt. Evvel nem is lett volna olyan nagy gond, de hát ferráta felszerelést sajnos nem hoztunk magunkkal. Így, biztosítás nélkül azért már kihívás volt az út. Helyenként 30 centi széles párkányokon haladtunk, több száz méter magas sziklafalak oldalában. Végül baj nélkül feljutottunk a csúcsra. Rajtunk kívül nem is volt ott senki. Visszafelé ugyanazon az úton mentünk le, mint ahogy jöttünk. Talán csak a nap sütött még erősebben, és a lábunkat is jobban meggyötörte eddigre a bakancs.
A Lavarella Dél-Tirolban, a Dolomitokban található. La Vrellának is hívják. Egyike a Dolomitok 3000-eseinek: 3055 méter magas. Egy tőle keletre fekvő kopár dolomit fennsíkból emelkedik ki, közepesen meredek hegyoldalakkal. Az igazán komoly - közel függőleges - hegyoldala a nyugati hegyoldal. Könnyen megmászható hegy keletről és délről.
Motiváció
Ezt a hegycsúcsot egyáltalán nem terveztem be előre. Amikor leértünk a Cunturines csúcsáról a Cunturinest és a Laverellát elválasztó mélyedésbe, akkor döntöttünk úgy, hogy 3000-es csúcsaink számát szaporítandó ide még fel kell menni...
A túra
A Valparola-hágótól pár kilométerre északra fekvő Plan dal Ega autóparkolójából indultunk, 1720 méteres magasságból. Hamarosan egy rétre érkeztünk, ahol havasi gyopár nőtt. Talán ekkor láttam először havasi gyopárt. Kőgyűrűvel körberaktuk, hogy rá ne tapossanak véletlenül. Az út hosszabb volt, mint elsőre gondoltuk volna, és a nap nagyon sütött. Emiatt meglehetősen kitikkadtunk. Az óriási meleg ellenére a Lavarella és a Cunturines közötti hágónál lévő tavacskában még jég volt. Innét indultunk meg a Cunturines bástya formájú tömbje irányába. Először egy meredek kőgörgetegen kellett felküzdenünk magunkat (egy lépés előre, kettő visszacsúszva). Majd odaértünk a sziklafal tövébe. Rögtön egy C nehézségű ferráta szakasz kezdődött itt. Evvel nem is lett volna olyan nagy gond, de hát ferráta felszerelést sajnos nem hoztunk magunkkal. Így, biztosítás nélkül azért már kihívás volt az út. Helyenként 30 centi széles párkányokon haladtunk, több száz méter magas sziklafalak oldalában. Végül baj nélkül feljutottunk a csúcsra. Rajtunk kívül nem is volt ott senki.
A csúcsról visszaereszkedve és a Cunturinest és a Lavarellát elválasztó gerinc legalacsonyabb pontjára érkezve úgy gondoltunk, hogy fel kellene menni a Lavarellára is, mielőtt lemennénk az autóig. Ez a kitérő nem volt se hosszú, se túl fárasztó. Ugyan néha kézzel-lábbal lehetett csak haladni a vöröses sziklák között, de nehézséget ez azért nem jelentett.
Visszafelé az autóhoz ugyanazon az úton mentünk le, mint ahogy jöttünk. Talán csak a nap sütött még erősebben, és a lábunkat is jobban meggyötörte eddigre a bakancs.
A túra "nettó" szintemelkedése: 1339 m
A túra teljes (bruttó) szintemelkedése: 1435 m
A túra hossza: 15 km
A túra időtartama: 8 óra
