Gajna-tető

Így írt róla Jókai Mór a Szegény gazdagok című regényében: 

„A bihari havas szomszédjában áll a Geina orom; ilyenkor az is zöld, mint minden erdélyi havas, ha a hó letisztul róla. A mély völgyeket patakok járják, miknek menetét kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak rengeteg bükkerdõkkel vannak terítve, feljebb szálfenyõk kezdik elfoglalni a tért, utóbb ezeket is felváltja a mostohább rokon, a borókafenyõ, mentül feljebb, ez is annál alacsonyabb, mindjobban a földhöz lapul, utóbb csak az áfonya csenevész még az ormokon, végre az is elhagyja a tért, s nincs más a tetõn, mint aszú fû, mely esztendõben csak egy hétig zöld, azontúl vagy száraz, vagy hó alatt van.

Nem ok nélkül írt róla Jókai. Hiszen itt, a hegytetőn tartották évszázadokon keresztül az erdélyi Mócföld leányvásárát. Ennek hagyománya mai is él. Júniusban, a leányvásár napján ma is többezres tömeg gyűlik össze a hegytetőn. De azonnali esküvők már nem köttetnek.

És földrajzilag mit tud ez a hegy? A Bihari-hegység része, 1486 méter magas a magasabbik, déli csúcsa. Az északabbi, 1467 méter magas csúcsa körüli platón rendezték a vásárt. Mind a hajdani Arad vármegyánek, mind a mai Arad megyének legmagasabb pontja. Most egyébként itt találkozik Arad, Hunyad és Fehér megye határa.

Motiváció

A hajdani Arad vármegye legmagasabb pontja. El kellett ide mennem.

A túra

Felsőbulzesdből indultunk. A faluról annyit - ezt az infót másnap találtam a neten a "kis színes" hírek között - hogy pár éve volt itt egy eset, melynek során egy kutya kitört egy udvarról, átharapta a torkát egy 80 éves bácsinak, aki szörnyethalt. Kirándulásunk során erról még nem tudtunk, de erdélyi kutyás rémtörténeteket meséltünk egymásnak. A terv egyébként az volt, hogy egy körutat teszünk meg: piros kereszt - kék vonal - piros háromszög. A körút helyett végül, az idő elhúzódása miatt, egy biztosabb oda-vissza út lett ugyanazon az útvonalon. A piros kereszten. Az út elején rögton, nagy örömömre, egy szép görögkeleti fatemplom állt, ami 1850 körül épült. Innét egy völgy mélyén, bővízű patak mellet kapaszkodtunk felfelé egy úton, ami egy magasan fekvő házcsoporthoz avagy falucskához vezetett. Ott eltévedtünk, és végül magánkerteken keresztül jutottunk vissza a jelzett turistaútra. A tulajdonos kutyái aludtak. Azt, hogy voltak kutyái, azt visszafelé konstatáltuk. A faluból kiérve egy füves hegyhátra érve egy tehénkolompot taléltam. Ezt a gazda már nem fogja megtalálni, mert hamarosan ez lesz a csengő a kapunknál. Feljebb kapaszkodva elértük a hóhatárt. A hó hirtelen jött. Ahol lehetett menni a kissé fagyott tetején, ott jó volt. De néha beszakadtunk. Kb. 70 centiméter mély volt. Egy élmény kamásli nélkül! 1300 méteres magasságna találtunk egy elhagyatott buszt a mély hóban. Talán büfé létesítésének a tervével helikopterezhették oda, és a tervből nem lett semmi. Végül eljutottunk a csúcsra, 5 óra túrázás után. Ez így túl sok idő volt. Emiatt az alacsonyabb északi csúcsra már nem mentünk el, hanem a nem túl könnyű, de legalább ismert útvonalon tértünk vissza az autóhoz.