Hoher Zinken

A Hoher Zinken a Magyarországon is ismert Lachtal síterület legmagasabb hegycsúcsa 2222 méter magasságával. Vagy a második legmagasabb csúcsa, ha a 2275 méter magas Schießecket is ideszámoljuk. De annak csak az egyik oldalát érinti egy alternatív lesiklópálya. A Hoher Zinkennek másik neve Großer Zinken.

Motiváció

Márciusban a hóhelyzet kérdésessé teszi, hogy mit lehet megmászni. Próbálgattam a Lachtal hegyein, hogy meddig tudok eljutni. A Kleiner Zinkenig elég könnyen eljutottam. Noha ott viharos jeges szél fújt, úgy éreztem, hogy nem fejezhetem be a túrámat egy csúcson, aminek neve úgy kezdődik, hogy "Kleiner". Ez motivált, hogy a "Hoher" Zinkenre is felkapaszkodjak.

A túra

Lachtal üdülőhely nagy parkolójából indultam, keleti irányban, a szerpentinezve emelkedő jelzett turistaúton. Az utat hó borította. Ez nehezítette a haladást - de egyáltalán nem tette lehetetlenné. Elérve az 1800 méteres szintet, az út innét a hegygerincet követte északi irányba, a csúcsig. Az út végét már felhőben tettem meg. Egy rövid távolságot pedig egy kihalt sípálya szakaszon. Ederdeti célom a Schönberg volt, de már korábban motoszkált a fejemben, hogy tovább megyek, ha a lehetőségek engedik. Engedték. Így aztán körülbelül csak egy percet töltöttem a Schönberg tetején, és már indultam is tovább a Kleiner Zinken irányában.

Eleinte egy jól előkészített - de egyelőre kihalt - sípályán haladtam a Tanzstattkircherl nevű kápolnáig. Ez a szakasz csak 300 méter volt. Innét hol szűz hóban, hol korábbi nyomokat követve kapaszkodtam fel a Kleiner Zinkenre a havas hegygerinc mentén.

A hegytető jeges szél fújt, éles jégszilánkokat csapva az arcomba. Gondoltam, hogy szép volt, jó volt, visszamegyek az autóhoz. Lassan el is indultam a Kleiner ZInken csúcsáról. De azn a ponton, ahol muszáj volt döntni, hogy merre tovább, valahogy mégis a Hoher Zinken irányába vettem az utat. Felkapaszkodtam a sziklás és jeges gerincen. A csúcs közelébe érve az onnét induló sípálya miatt nagy volt az élet. Ekkor nem akartam a sípályára menni. Mellette a hó legalább méteres volt. A benne lévő fél méter mély lépésnyomokban lehetett lassan haladni. A csúcskereszt előtti szakasz már kényelmes, lankás jeges szakasz volt. Szép volt a kilátás innét is. És kezdett beborulni az idő. Lefelé értelemszerűen adódott, hogy a sípályán menjek le a völgyig. Az első átkötő pályaszakasz lankás volt. ott szép óvatosan mentem a szélén. Aztán jött egy meredekebb piros szakasz. Ott már fel kellett tennem a hómacskákat. A legmeredekebb szakaszon ebben is inkább csak szánkáztam lefelé. végül szerencsésen lejutottam a pálya aljára, végigjárva a teljes hosszát. Helyi síelő szakértőknek infó: a 6-os, 6a és a 2-es pályán mentem le.