Bjelolasica

A Bjelolasica a horvátországi Nagy-Kapela hegység legmagasabb hegye. Emellett a Gorski Kotarnak nevezett terület legmagasabb pontja is. Történelmileg visszatekintve pedig kiemelhetjük, hogy Modrus-Fiume vármegye legmagasabb hegye volt. Magának a hegynek a legmagasabb pontja pedig a Kula nevű hegycsúcs. Ez a hegy egy óriási lakatlen erdős rengeteg - és ez nem csak a Bjelolasicára értendő, hanem 30 kilométeres körzetére is. Az egyetlen lakott hely a Bjelolasica déli lábánál fekvő Jasenak, melynek Vrelo nevű településrésze horvát téli olimpiai központként működik. A hegy teteje füves, néhány kibukkanó mészkősziklával. Ez az egyetlen füves tetejű hegy a környéken. A csúcson még néhány törpefenyő is van. Egy igazi közép-Európai hegyen kell lennie törpefenyőnek. Tehát ez igazi hegy  :-)

Motiváció

Ezt a hegyet már azóta számon tartom, mióta utánajártam, hogy ez volt Modrus-Fiume vármegye legmagasabb pontja. Többször komolyan terveztem, hogy eljövök ide. És most meg is valósult.

A túra

Reggel hatkor indultunk Pécsről. Délben a hegy lábánál, Vrelo falucskában voltunk. Hosszasan, folyamatosan, de nem túl meredeken haladtunk a hegy keleti oldalán előre a célunkhoz, hol erdei ösvényeken, hol erdészeti úton. Útközben sok szép virágot is láttunk. A leginkább említésre méltó a madárfészek nevű, barna színű, fotoszintetizálást mellőző orchidea-féle volt. Egy ponton elhagytuk a kényelmes erdészeti utat, és innét nagyon meredeken, alig látható erei ösvényen kapaszkodtunk fel a gerincre. A hegygerincen kitárult a látvány, hiszen azt már nem borította erdő. Innét a hegycsúcs már nem volt messze: hamar oda is értünk. Ott heverésztünk vagy fél órát. A heverészés mellett boklásztam is a hegycsúcsot alkotó sziklakupac környékén, ahol hirtelen ijedtségemre egyszer csak egy elég vastag, kb. másfél méteres fekete kígyó (vipera?) bukkant elő, vagy fél méterre tőlem. Azt se tudtam, mit csináljak! A kígyó aztán eltűnt. Akkor már le szerettem volna fényképezni, de többé nem jött elő. Visszafelé hasonló úton mentünk, csak egy kicsit hosszabban, mert az erdészeti út szerpentinjeit ezúttal nem vágtuk le rövidítő ösvényekkel. A hosszabb út néhány útmenti orchideával ajándékozott meg. A nap utolsó kalandja az éjszakázás volt. Ezt egy fenyők közötti kis füves tisztáson oldottuk meg. Este egy kissé aggasztott, hogy a közelben egy nyáj elvonult, és a valószínűleg elég vad pásztorkutyák nagyon ugattak. Mi lett volna, ha ránk támadnak? A szél szerencsére nem a mi irányunkból fújt, és így talán észre sem vettek.