Schöberlriegel

A Schöberlriegel - avagy Schöberlberg - a Wechsel-hegység harmadik legmagasabb hegycsúcsa. 1704 méter magas. Csak egy lapos nyereg választja el a szomszédos, kissé magasabb Umschussriegeltől (1720 m). Noha a Schöberlriegel hegyoldalai viszonylag meredekek, a teteje egy viszonylag lapos hegytető, amin néhány sziklahalom áll. Az egyik sziklahalom egyben a legmagasabb pont is. A sziklák körül füves terület van, amit egy-egy kisebb méretű lucfenyő tarkít. Turistaút ide nem vezet fel, de a hegy oldalában vezető jelzett turistaútról nem nehéz feljutni a fenyőfák között a csúcshoz.

Motiváció

Ezúttal nehéz erről beszélni. Stockerauból indultam reggel hazafelé, Pécsre. De úgy, hogy előtte azért egy hegyet meg kellene mászni. Három elképzelésem volt: a Harterkogel (1523 m), a Reisalpe (1399 m) és a Stuhleck (1782 m). A szálloda parkolójából jobbra kanyarodtam, és evvel már el is döntöttem, hogy a Reisalpe-re nem megyek. Útközben a megmaradt két hegycsúcshoz lehetőségként még hozzácsaptam a Drahte Kogelt (1565 m) is. A gloggnitzi autópályalehajtónál aztán - látván az Alpokat borító vastag szürke felhőt, úgy döntöttem, hogy a legkeletebbi kinézett hegycsúcsra mennék. Ez a felsorolt hegycsúcsok közül a Harterkogel. Aztán felérve a Feistritzsattel parkolójába, ahelyett, hogy nyugati irányba elindultam volna a Harterkogelre, végül keleti irányba indultam el, ez eddig nem is tervezett Schöberlrigelre. A parkolóban ugyanis 5 fok volt, és hó is alig. Gondoltam, hogy az 1704 méter magas Schöberlriegelen talán már sok hó lesz - ez októberben mindig élményszámba megy, és ha elég hideg lesz, akkor szép zúzmarás képeket is láthatok. A sok hó végül bejött - 30 cm mély hó volt a csúcson - zúzmara azonban nem volt. Ahhoz mínusz fokokna kellett volna lenni. De a legalacsonyabb hőmérséklet plusz 3 fok volt. Térképem ugyan nem volt a Wechsel-hegységről, de voltam már itt egy párszor, és tudtam, hogy hogy kell odatalálni.

A túra

Tehát elindultam a Feistritzsatteltől. Ahogy emelkedett az ösvény, hamar nedves hó borította az utat. Ezúttal ezt nem bántam: pár hónapja vettem egy jónak tűnő - és elég drága - Quechua Novadry vízállónak hirdetett túrabakancsot. Most először használtam olyan körülmények között, hogy a vízállóság nagyon fontos szempont volt. A bakancs jól vizsgázott! 5 kilométert mentem a nedves, és egyre mélyebb hóban; visszafelé szintén 5 kilométert mentem. Közben kissé ködös idő volt, lógó felhőkkel és erős ködszitálással. A Shöberlriegel oldalában elhagytam a turistautat, és 30 cm mély hóban kapaszkodtam fel a hegycsúcsra. Ott nagy örömömre nem csak füves hegytetőt, hanem néhány sziklát is láttam. Lefelé ugyanarra jöttem, amerre felfelé, annyi eltéréssel, hogy a bezárt Kranichberger Schwaigot is érintettem, illetve kis kitérőt tettem a Rabenkropf nevű hegy (1464 m) csúcsára is. Egyedül a Rabenkropfon láttam a sok szürkeség után egy kis színt: pirosodó áfonyaleveleket. Szép volt.

A túra "nettó" szintemelkedése: 406 m

A túra teljes (bruttó) szintemelkedése: 443 m

A túra hossza: 10,6 km

A túra időtartama: 2 és fél óra